Önfeláldozás2010.09.09. 09:52, vadleda
Valahogy a szerelmi életemmel valami baj van, jöttem rá már nem is tudom mikor, de remélem most megtaláltam rá a választ, ha van ilyen. Inkább úgy mondom AHa érzésem volt:)
Az elmúlt éveim sorban úgy teltek, hogy jött a szerelem egy nős pasi, egy párkapcsolatban, vagy élettársi viszonyban élő férfi személyében. A férfi iránt érzett szerelmem, a lehetetlent is megdöntötte volna, hogy a kedvesemmel együtt legyek. Eleinte jó a titok, majd fáraszt és fáj. De emellett, ami még jobban megrémített az, hogy folyamatosan VÁROK a másikra, vagy másokra; ugyan közben dolgozom magamon, valamint segítem a kedvesemet, hogy mielőbb letudja zárni az előző kapcsolatát. Csak a lényeget nem láttam.Minden Én értem, van, hogy fejlődni tudjak:)
Tehát eljött a pillanat, hogy ágyőt intsek, ennek a mintának, mert a szív játékába belehal a lelkem.
Most meghalok egy kicsit, de mint a főnixmadár, a hamvaimból újraszületek, kicsit másként, de az is ÉN vagyok.
|
Nem csak azért szeretlek, amilyen vagy,
hanem azért is, amilyen én vagyok veled.
Nem csak azért szeretlek, amilyenné váltál,
hanem amiatt is, amilyenné engem tettél.
Azért szeretlek, mert kezedbe vetted nyugtalan, zaklatott szívem,
megtanítottál átlépni a méltatlan dolgokon,
mert a homályból kihoztad nekem a fényre azt a sok szépséget, kincset, amit rajtad kívül senki sem vett még észre,
mert nem olyan szemmel nézte, mint te,
segítettél, hogy amit felépítek ne kocsma legyen, hanem templom,
s dolgos mindennapjaim során ajkamon panasz helyett dal fakadjon.
Többet tettél minden vallásnál azért, hogy jó emberré váljak,
többet tettél bármiféle hitnél azért, hogy boldog legyek.
S egy szó, egy jel nélkül tetted mindezt.
Csak azzal, hogy megmaradtál önmagad.
Alighanem ezt hívják barátságnak.
Ölellek, Moncsi